Egy új élmény...

Kedves Olvasóim!

Nem nagyon tudok már elég jó kifogást kitalálni, miért is nem írtam ennyi ideig... Pedig van miről írnom, de amíg meg nem tanulok írni, addig az ősöket kell nyaggatnom, és hát tudjátok milyenek, nem kell őket bemutatni :)
Szóval most egy csomó kép következik arról, hogyan eszem... Ugyanis egyszer csak rájöttem, hogy enni jó dolog, és hogy nem is vagyok teljesen analfabéta hozzá... Kaptam saját kis tányérkát meg evőeszközt, és most már úgy eszem, mint a nagyok :) Ahogy elmúltam másfél éves, elmúlt a régóta kínzó pocakfájás, meg az éjszakai hasgörcsök sem ébresztenek már fel, talán ezért is van sokkal nagyon kedvem enni... A pépes ételekért sohasem rajongtam, de anyuék ételei, az igen, az már döfi :) levest, meg másodikat is szoktam enni, mert én már egy nagy kislány vagyok :)

Brokkolikrémleves, egy ideig a kedvencem, két kanalas módszerrel




Gyümölcsleves, kimoshatatlan foltokkal, anya kedvence





Ballagásra mentünk, nagyon csinos vagyok, és megint eszek







Nagyon barátságos cicával, én, a változatosság kedvéért megint eszek

Anya megjegyzése:
Dorcika sosem evett sokat, de amint a mellékelt ábra is mutatja, az éhenhalás sem fenyegette sosem :) Az állandó hasfájás és emésztési problémák miatt sokáig nem erőltettük neki a gyümölcsöket, inkább a zöldségeket, azok kevésbé viselték meg a kis pocakját... Most sem eszik sokat, de már nem fáj a kis hasa. Még szopik is néhányszor. Sosem tömtük meg, ezért viszonylag jól elfogad mindent. Igyekszünk figyelni, hogy a főbb étkezőseknél együtt legyünk az asztalnál, és ő sem úgy tűnik, hogy utálná ezeket az alkalmakat :) Kb egy hónapja egy kissé elkutyult, már tudott szépen kanállal és villával enni, de újabban mindent kézzel eszik, még a levest is :) Ez alapján nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, hogy szokott kinézni. Idegtépő, de állítólag el fog múlni :)

Állatkerti útmutató

Az ígéret szép szó, csak valahogy betartani nem nagyon sikerült már megint... Vagy legalábbis jó nagy késéssel... De most kárpótlásul itt vannak végre az állatkerti képek, egy csodálatos állatkertből!!! Én még olyan sokat nem tudok az állatokról, ezért megkértem anyukámat, hogy most még többet segítsen, mint szokott :) Már csak azért is, mert én az állatkerti barangolás egy részét átaludtam...
... na jó, rendben, akkor most én írok egy kicsit. A gelsenkircheni állatkert, bár nem egy hatalmas városban van, mégis bátran állíthatom, hogy egyik magyarországi állatkert sincs köszönőviszonyban vele...

Az állatkert bejárata, Dorcika és az elefánt

Ez igazából nem is állatkert, hanem egy fantasztikus vadaspark, de mégsem olyan, hogy az állatoknak jó, mert nagy helyük van, a látogatók viszont távcsővel sem látják őket... Nem, ez egy olyan vadaspark, ami mindenkinek minden szempontból jó... Fantasztikusan jó kis játszótér és állatsimogató várja a kisebbeket - Dorcika nem is nagyon akart tovább menni, ezért visszafele még egyszer megsimogattunk mindenkit, és egy csomót hintáztunk...

Az Alaszka rész bejárata indián totemekkel

A kodiak medve birodalma, vízesés függőhíddal

Mi ketten a függőhídon

Ebben az állatkertben a túraútvonalak úgy haladnak, hogy minden állat területét több oldalról körbejárják, így valahonnan biztosan látja az ember őket egészen közelről. Ami különösen tetszett, hogy nemcsak az állatok maguk láthatók, hanem az ő környezetük tökéletesen igazinak hat, és az emberi környezet is fel van építve. Így pl. Alaszkában az aranybányászok házikói, az Afrika részben az őslakók falvai teljes élethűségben láthatók.

Jegesmaci - egészen közel volt!

Napozó fókák

Amitől végképp eldobtam az agyam, az hogy pl. a majomház bejáratánál szemüvegpárátlanító van elhelyezve, amit gondolom minden szemüveges nagyra értékel, aki tudja, milyen hidegből egy jó meleg, fűtött terembe belépni, és percekig várni hogy a pára eltűnjön a szemüvegünkről... De van itt a kutyáknak 20 méterenként itató, egy tó, amin banánszállító hajóval lehet közlekedni, vízesés felett függőhíd, és hasonlók. és hogy miért is írtam ennyit? Hát... mert menetközben lemerült a fényképezőgép, és csak nagyon kevés képet tudtunk csinálni :) Van még itt néhány kép a hazaútról, a felhők feletti naplementéről, ami rendkívüli látvány volt! Köszönjük ezt a nagyszerű utat!!!

Az ebédelő oroszlán csak egy karnyújtásnyira volt!!!

Zsiráfok a téli szálláson

Szurikáták repülőgépet néznek

Naplemente

baby on board

Sziasztok!

Jelentem Európai Uniós világpolgár lettem! Mivel szegény apának hosszabb időre kellett Németországba mennie, és anya úgy gondolta, az már nekünk sok lesz, úgy döntöttünk, megyünk mindannyian. Így repülőre pattantunk, és meg sem álltunk Gelsenkirchenig, ahol apa cége bérel egy lakást. Azóta itt vagyunk anyával, napközben sétálunk, játszunk, főzünk, az itteni koszt ugyanis anya szerint szinte ehetetlen... Én eddig nagyon jól érzem magam, csak egy kicsit fáj a pocim minden nap, itt annyira mások az ételek... Hétvégén elmentünk hármasban Münsterbe, ahol apa meg anya elkereszteltek Münster monster-nek, mert őőőőőőőőőőőő, hát őőőőőőőőőő szóval kicsit bealakítottam... Szegények, a föld alá süllyedtek a szégyentől, mert se kézben, sem a kocsiban, sehogyan nem akartam maradni, csak álltam az utcán, és sírtam........ jó hangosan....... mondhatni üvöltöttem... Mentségemre szóljon, hogy nagyon álmos voltam... Aztán anyukámnak valahogy sikerült elaltatnia, és végre ők is megnézhették a várost...
Másnap apa kollégájával elmentünk Kölnbe, ahol apa meg anya már korábban is voltak, de itt már jó kislány voltam :) Megnéztük a gyönyörű dómot, és voltunk magyar nyelvű misén, ahol apa gitározott.
Nemsokára indulunk haza, már nagyon hiányzik a kedvenc Micimackóm... Addig még sétálunk anyával és felfedezzük a várost, és felfedezzük a részeit, mert jó nagy. Íme a képek!

A repülőgép szárnyai, és íme a bizonyíték, hogy a felhők felett tényleg mindig kék az ég!



Égi tejszínhab



Apa nagyon igyekezett lekötni a figyelmemet



Skype-olok az otthoniakkal



A Münster-monster morcos-megérkezős fejjel, és még mosolygó anyukája



Münster sétálóutcája



Münster, Prinzipalmarkt, na itt üvöltöttem :)



A szépségdíjas Szent Lambert templom



A Szent Lambert belülről



Szépséges üvegablak



Városháza



Ez nem Aprajafalva... Éneg jelentem, alszom



A Szent Pál dóm



Az Überwasserkirche



A Münster-monster megkötözve alkonyatkor, háttérben a Szent Pál dóm



A kölni dóm messziről is hatalmas



Kicsit közelebbről már nem is fért bele a képbe, de azért mi apával látszunk :)



A hatalmas tornyok, ahova anya megint nem jutott fel...



A szépséges bajárat



Az oldalhajó egyik részlete

Új év, új kihívások

Mire január lett, és én lassacskán 14 hónapos lettem, az őseim kezdtek aggódni, hogy még egy szót sem szólok. A magam módján szerintem roppant jól ki tudom magam fejezni, de ezzel ők nem mindig elégedettek.... Pl. apukám teljesen meg volt hatódva, hogy az első betűösszetétel, amit hajlandó voltam a számra venni, az "aba" volt, ha őt megláttam... Ám hamarosan csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy ez még jelenti rajta kívül a babát, az autót és a kutyát is. Egyébként a szüleimmel elég jól ki lehet jönni, szerintem egészen jól képesek megérteni, mit szeretnék, úgyhogy aíg meg nem tanulok bezsélni sem kell aggódnom a táplálásomat, játékaimat és kívánságaimat illetően... És szerintem én is elég jól értem már, ők mit akarnak tőlem. Persze ők mindig teljesen meg vannak hatódva, ha valamit megértek, mintha ez olyan nagy dolog lenne legalábbis, hogy megérti őket egy 14 hónapos gyerek... Számomra mostanság a legérdekesebb a házimunka! Egyszerűen odavagyok a mosogatásért, anya odetesz maga mellé egy széket, azon állok és segítek neki (ez leginkább pancsolást jelent - anya megjegyzése). Aztán ki tudom vele szedni a vizes ruhákat a mosógépből, és betenni a szárazakat. Meg leszedni a szárítóról a szárazat, és rátenni a vizeset... Őőőőőő.... nos ez egy kissé bonyolult... meg is esik néha, hogy anya sikítva rohan utánam, ha elkezdem leszedni az éppen kiteregett ruhákat a szárítóról, és beteszem a mosógépbe... Türelem ősök, majd belejövök! Főzni is szeretek, a krumplihajat beledobni a levesbe, fakanállal kavargati a mosogatólét, ilyenek. A hónap egyik fontos eseménye, hogy a nagypapám 50 éves szülinapja alkalmából elmentünk Gyulára wellness hétvégére! Egyszerűen csúcsszuper volt!!! Rengeteget fürödtem, és tata egész nap cipelhetett :) Volt térdig érő gyerekpancsoló (ittam belőle), volt családi medence (abból is ittam), és szuper körbeforgó-dögönyöző-fröcskölő vizes körmedence, amiból azért nem ittam, mert addigra lett egy úszó erődöm, vagyis egy hatalmas, extra biztonságos úszógumim :) Köszi, tényleg remek volt!!!! A hónap másik fontos eseményéről majd holnap írok, addig is jöjjenek a fényképek!

Apával január elsején még a lázcsillapító kúppal a kezemben


Apával karaokezunk...


... és nekem is jól megy... főleg ha nem eszem meg a mikrofont


Kedvencem Micimackó, a szülinapomra kaptam


Egy 14 hónaposnak már adnia kell a külsejére...


Anyával mosogatunk


Tatával főzünk


Gyulán a gyerekpancsolóban a vize elég rossz ízű...


Tata egyfolytában engem hurcolászott szegény... Bár úgy tűnt, nem bánja...


Hahó világ! Itt egy kíváncsi, csibész, midnen lében kanál 14 hónapos!!!

Elfoglalt egyéves

Sziasztok! Mindenki elnézését kérem, hogy ilyen régóta nem írtam egy sort sem magunkról, de anyukám szerint az összes energiáját feléltem mostanában, mér nem maradt neki arra, hogy írjon... Jó kifogás... Na jó, az igaz, hogy egy pillanat nyugta sincs tőlem, mert mindenben benne vagyok, meg ha egy pillanatra elfordul, máris leborítom a dvd-ket, és hogy ha szegény mosogatni vagy főzni szeretne, nyüszítve lógok a lábán, mert nem látom mit csinál, pedig nagyon szeretném!És igaz, hogy utálok öltözni, hisztizek, és dobálom magam, ha a kabátot rám szeretnék adni... Meg hogy éjjelente megint rengetegszer fent vagyok... Viszont - egyéves lettem!!! És ez annyira izgalmas! Még tortám is volt! Meg aztán karácsony is volt!!! Na jó, igaz, hogy rögtön Szenteste lebetegedtem, és vagy két hétig beteg voltam, de azért nagyon tetszett a karácsonyfa, és a szép ajándékok is. Meg közben megtanultam, hogy mit jelent a mandulagyulladás szó... És most következzen egy kis ízelítő képekben, mi minden is történt velem ebben az elmúlt három hónapban, amióta nem írtam nektek!


Semmi kétség, mind kilók tekintetében, mind magasságra sokat nőttem.


Na jó, a nyuszi fülei még hosszabbak nálam :)


Ahogy átléptem a 9 kilós súlyhatárt, az őseim mindjárt vettek is nekem egy szép, új gyerekülést, mert már nem bírták idegrendszerrel, amit az előzőben műveltem. Na jó, igaz, hogy egész úton varietét kellett nekem tartani, meg hogy feszengtem, kínlódtam, nyűglődtem, és néha még üvöltöttem is, de ez csak azért volt, mert nem láttam ki... De most már minden oké :)


Anyukám kétkerekes életmódjába is bekapcsolódtam, persze csak szabályosan, sisakkal :)


A szüleim kicsit aggódtak, hogy amilyen nyüzsgő, örökmozgó vagyok, ha beáll a hideg és a rossz idő, halálra fogom unni magam a négy fal között, ezért kaptunk anyukámmal közösen egy trambulint! Apukám műtött térde sajnos nem bírja az ugrálást, én meg még csak anyával együtt merek, de legalább ő jó karcsú lesz :)


Csak még nem mindig tudom rendeltetésszerűen használni...




Az első szülinapomon meg is lettem keresztelve, sajnos a szertartásból sok mindenre nem emlékszem, mert muszáj volt felfedeznem a templom lépcsőjét, meg mindent, amit láttam, de remélem a kedves rokonaimnak, meg a barátaimnak tetszett!


Az első télre nem emlékszem, a másodikban is csak az a rossz, hogy fel kell öltözni...


Az első karácsony! Az ajándékbontási technikám már szinte tökéletes :)




Sajnos az ünnepek alatt végig beteg voltam,de azért az ajándékoknak nagyon örültem!!! KÖSZI!!!